Rodrigo alig várta, hogy megszabaduljon a bőrét fedő fehéres-zöldes, nagyon büdös nyálkától.
Ahogy mendegéltek a szeméttelepről megszökve, beszédbe elegyedtek.
- Honnan jöttél Rodrigo? - kérdezte tőle kíváncsian Anna, szép barna szemével Rodrigora nézve.
- A Lila Citromra még emlékszem, oda mentünk Lucassal, a Retekkel, a haverommal megünnepelni a találkozásunkat, aztán se kép se hang, és ott ébredtem a konyhapulton. - mondta Rodrigo kicsit röstelkedve.
- Persze, mindig az az átkozott ivászat, az tesz tönkre mindent - utálkozott Rudolf kényeskedve, és szinte remegtek duzzadó szemei a felháborodástól.
- Pont Te mondod, akiből az az általad nagyon utált bor készül? Nahát, micsoda farizeus! - mondta Rodrigo, és elfordult. Nem akart egy ilyen beképzelt alakkal vitába keveredni.
De a vita már javában folyt.
Mérgesen bandukoltak tovább, Anna megzavarodva a hirtelen támadt csöndtől, Kálmán, a kiwi pedig semmit sem értve, kicsit bambán, egyik gyümölcstől a másikig gurulva.
Tóbiás nehézkesen húzta magát utánuk, egy része már nagyon löttyedtté vált, ezért sokkal súlyosabbnak érezte magát. Csak Anna miatt maradt velük a szökésnél, neki már a gusztustalan nyúlós kulimászra sem volt szüksége, simán belekeveredett a rothadónak látszó gyümölcsök közé. Ő már nem látszott annak, ő már az volt. Félhalott. Az enyészet szép lassan bekebelezte.
Végre egy tóhoz érkeztek, amibe egyből belecsobbantak és megfürödtek.
Mindenki máshogyan érkezett bele, Rodrigó rikkantva hasast ugrott, a víz messze kifröccsent alóla, míg Anna igazi úrilányhoz hasonlóan óvatosan ereszkedett bele szoknyáját kicsit megemelve, Kálmán csak úgy boldogan belegurult a szőrein, Tóbiás simán belecsúszott, míg végül Rudolf - gyanakodva belemártva egy szemét a vízbe, majd az megnyalva megnyugodott, hogy nem mérgező a lé - szépen szemről szemre méltóságteljesen bevonult a vízbe.
Jó darabig fürödtek, szépen megsikálva magukat, aztán kifulladva a szárazföldön szárítkoztak hosszasan.
A fáradtságtól elbóbiskoltak.
Árnyék vetült rájuk. Először Kálmán riadtan, vaksin pislogva ébredt fel.
A félelemtől egy hang sem jött ki a torkán.
Egy hatalmas szőrös fehérség magasodott föléje és valami fényessel épp lecsapni készült rá.
Végül a sikoly bombaként robbant ki belőle felébresztve társait. Gyorsan oldalra gurult, szőrei rettegve meredtek felfelé.
A borotva lesújtott, de csak a földet érte.
A gyümölcsszökevények szerteszét gurultak, míg a rettegett Borotvás Sir Nyuszi ide-oda vágott fegyverével, egyre csak célt tévesztve. A levegőben lógott, hogy itt most mindegyiküket miszlikbe vágják, itt a vég.
Hiába menekültek meg Morrisonék konyhájából, hiába kenték magukra a büdös zöldes nyúlós gusztustalanságot, hiába hagyták ott a szeméttelepet és hiába mosakodtak meg, tisztán és szabadon fognak meghalni ebben az állati aprítóban.
Rodrigo felfortyant, ahogy ez lezajlott a fejében.
Nem hagyhatom, hogy egy ilyen jöttment megöljön engem. A szép Annát sem hagyhatom, de akkor már a kis lüke Kálmánnak sem szabad meghalni. Tóbiást is megmentem. Persze Rudolfért nem fájna a szívem, de azért ő is a banda tagja.
Bátran ugrott Sir Nyuszi elé.
- Idesüss te fajankó, nem mersz kiállni velem, mi? - vonta magára a kóbor lovag figyelmét.
Sir Nyuszi meglepetten nézett feléje, egy pillanatra ritmust tévesztve.
Ekkor, a pillanatot kihasználva Tóbiás levetette a héját és utolsó erejével a nyuszi lába alá dobta.
Sir Nyuszi egyet lépett előre, de megcsúszott a banánhéjon és elvágódott. Borotvája nagyot csörrenve a kőre esett, jó messze tőle.
Kálmán gyorsan odagurult és a borotvát még messzebb rúgta.
Sir Nyuszi nehézkesen tápászkodott fel, kicsit kábán az eséstől.
Ekkor Rudolf lépett akcióba. Egyenként tépegette a szemeket magáról és a rettegett lovag fejére célzott.
Az a váratlan golyózáportól menekülni próbált, fejét ide-oda kapkodta, de a golyók mégis eltalálták.
Kóválygott az ütésektől.
Akkor Anna rávetette magát, egész testével nekiesett és elsodorta.
Rodrigo kétségbeesettn nézett utána.
Elvesztünk..,suttogta maga elé. Ez a bolond Anna mindent elront, pedig őt védtük mindannyian. Megmentem, ha addig élek is.
Odagurult hozzá, és magával sodorta, messze a rettegett nyuszitól.
Mind odarohantak, és Annát vizsgálgatták, de szerencsére nem lett baja.
Félve néztek hátra, de szerencsére Sir Nyuszi a zúzódásaival és más sérüléseivel volt elfoglalva, kétségbeesetten fogta a fejét, tapogatta az oldalát.
Megint menekülőre fogták a dolgot. Tóbiás is velük volt, már sokkal könnyedébben mozgott, hogy elnehezedett bőrét nem kellett cipelnie.
A menekülés folytatódott......
Száll a mese blogról blogra, a mese első részét itt találjátok:
http://mesemagia.blogspot.hu/2013/09/gyumolcs-kalandorok.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése